A szájról olvasás a beszédmozgások által létrehozott optikai képek megfigyelése, felfogása, kiegészítése, és ezen keresztül a hangos beszéd megértése. A kiegészítés a lehetőségek kombinálása útján érhető el. A kombinációt az egyén beszédintelligenciája biztosítja.

Minthogy a különböző emberek az egyes hangokat közel azonos módon, ugyanúgy képezik, a mozgások is ugyanazok. Így minden hangnak karakterisztikus (jellegzetes) képe van. A nagyothallónak, ha el akarja sajátítani a szájról olvasás tudományát, ismernie kell a beszédhangok fonetikai, optikai rendszerét és főképpen a nyelv és szájmozgások különféleségét. Ezek a karakterisztikus képek hosszas gyakorlás után kielégítő biztonsággal ismerhetők fel. A beszédet tehát ezen képek összerakásának alapján le lehet olvasni szájról.

Kanizsai Dezső gyógypedagógus megállapítása: „Ezek az optikai képek, ingerek idővel olyan értékűek lesznek, hogy a beszédműveletek látási érzetei felelevenítik, és magukba olvasztják a hangzó beszéd régi emlékképeit. A jó szájról olvasás sztenogramm módon lefolyó konstruktív művelet. [...] Szájról lenézni és hibátlanul megérteni valamit valamely beszédfolyamatot csak az tud, aki megsiketültsége miatt elsősorban erre a pótmegoldásra határozott következetességgel igényt tart, és a gyakorlatban oly fokot ér el, hogy a beszédmegértésnek ez az új módja reflexesen és természetesen megy végbe." [...] „Az új igény megorganizálja az új automatizmust, amely most már a beszéd optikai ingereit a tudatba vetíti. Ilyenkor a beteg a megértés alapján sokszor azt az érzetet kapja, mintha az ingerek a régi beszédszférába futottak volna be."

"A szájról olvasás – a szobrászathoz és a festészethez hasonlóan – művészet. Ám környezetünk a művészetnek eme formáját nemigen becsüli. Nekünk, szájról olvasó halláskárosultaknak, ez bizony néha igen frusztráló érzés. De a többi között elviseljük ezt is, és csak magunkban örülünk képességeinknek. Amikor némelyek azt állítják, hogy az, aki szájról olvas, képtelen az elmondottak harminc-negyven százalékánál többet megérteni, én csak megvonom a vállam. " / B.P. Tucker