A hallássérült közösségben végzett munkám során megtanultam valamit, amely minden más szociális munka alapja: az embereknek sokkal több dolguk van a szívükben, mint amit szóban kifejeznek. Az, hogy valaki nem hallja a beszédet, és az, hogy valaki nem hallja önmagát — furcsa paralellek vannak közöttük, és ezt csak azok értik meg igazán, akik hasonló kihívásokkal küzdenek.
Amikor először hallottam a Felépülők szakmai közösségéről, akik alkoholproblémákkal küzdőknek segítenek sokat, találtam némi párhuzamot. Egy alkoholista néma segélykiáltása olykor hallhatatlan. Az alkohol gyakran az a valami, amely lehetővé teszi ezt a csendességet. Az emberek isznak, hogy elnyomják azokat a gondolatokat, amelyeket nem akarnak megosztani. De ez a fajta ivás — a csendben, a falak mögött, a szoros rutinban integrálva — sokkal veszélyesebb, mint az a típus, amelyet a társadalom azonnal felismer. A funkcionális alkoholista nem szól, nem szólal meg, nem bántalmaz — csak lassan, nagyon lassan, a belsejében omlik össze, de éppen az ő csendességük miatt felismerése még fontosabb, hogy beszélhessenek és kapjanak segítséget.
A felepulok.hu által képviselt Családi Felépülési Központ módszertana egy komplex, strukturált és gyakorlatorientált megközelítésre épül, amely túlmutat a klasszikus addiktológiai tanácsadáson, és egy funkcionális alkoholista számára kiváló. A program alapját a Minnesota-modell adja, amely az alkoholizmust önálló, krónikus betegségként kezeli, és ennek megfelelően bio-pszicho-szociális-spirituális szinten avatkozik be. A 28 napos bentlakásos kezelés egyik legnagyobb előnye az intenzitás: a résztvevők kiszakadnak a megszokott környezetükből, így megszűnnek azok a külső ingerek és minták, amelyek fenntartják a függőséget.
Az a leckénk ebből, hogy a szociális gondoskodás nagyon gyakran a meghallgatásból áll. Nem pusztán a beszédből.