Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű beszélgetés ilyen mélyen hat majd rám. Egy régi ismerősömmel találkoztam egy rendezvényen, akiről hamar kiderült, hogy hallássérült. Nem tudtam, de ő már évek óta így él, és egészen másként látja a világot, mint én. A beszélgetésünk közben sok mindenről szó esett, de amibe igazán belegondoltam utána, az az volt, hogy vajon milyen lehet így odafigyelni az egészségére? Milyen kihívásokkal néznek szembe azok, akik számára nem természetes, hogy meghallanak egy orvosi utasítást, egy figyelmeztetést vagy egy egészségügyi tanácsot?
A megelőzés fontossága mindannyiunk számára egyre hangsúlyosabb téma – de vajon mindenkihez ugyanúgy eljutnak az erről szóló információk?
Amikor az információ nem hallható
A legtöbb egészségügyi kampány hangalapú. Rádióban, tévében, telefonos tanácsadásban, rendelői váróban elhangzó tájékoztatók formájában történik. De mi történik akkor, ha valaki nem hallja meg ezeket? Ha nincs lehetősége megérteni, amit az orvos mond neki – vagy mert nem kapott jelnyelvi tolmácsot, vagy mert a maszkviselés megnehezítette a szájról olvasást?
Ez nem ritka eset. Egy hallássérült számára sokszor az is komoly kihívás, hogy eljusson a megfelelő diagnózishoz, nemhogy az egészségtudatos döntéseket időben meghozza.
Egészségmegőrzés hallássérültként
A barátom mesélte, hogy volt olyan orvosa, aki egyszerűen nem vette a fáradságot, hogy leírja neki, mit kellene szednie vagy mire figyeljen. Volt, hogy egy egész vizsgálat alatt csak találgatta, mit mondanak neki. És azt is elmesélte, milyen sokáig halogatta például a rendszeres szűrővizsgálatokat, mert félt attól, hogy nem tud majd kommunikálni. Az információhiány miatt nem tudta, mennyire fontos a megelőzés.
Ez megrázó volt számomra. Hiszen az egészségtudatosság nem lehet kiváltság – mindenkinek joga van hozzá, és mindenkinek joga van az egyértelmű, elérhető információhoz. Különösen akkor, amikor a megelőzés fontossága szó szerint életeket menthet.
Mit jelent a megelőzés a gyakorlatban?
A megelőzés nemcsak azt jelenti, hogy időben elmegyünk szűrésre. Azt is jelenti, hogy figyelünk arra, mit eszünk, mennyit mozgunk, alszunk-e eleget, és persze mentálisan is hogyan vagyunk. De hogy mindehhez hozzáférjünk, kell egy biztos alap: az információ.
Ezért lenne elengedhetetlen, hogy a hallássérültek számára is készüljön egy olyan írásos információforrás, amely feliratozva, jelnyelven elérhető – és nem csak elvétve. Legyen szó egy oltási kampányról, egy új gyógyszerről vagy egy szűrési lehetőségről.
Apró lépések, nagy eredmények
Egyre több helyen látni pozitív változást. Vannak egészségközpontok, ahol már jelnyelvi tolmács is dolgozik, vagy ahol az orvosok alapszinten megtanultak kommunikálni a hallássérült páciensekkel. De ezek még mindig ritkaságnak számítanak.
Pedig mennyire egyszerű lenne például minden patikában tartani egy rövidített, írásos betegtájékoztatót, amit kérésre át lehet adni. Vagy a szűrővizsgálatoknál feliratozott videóval tájékoztatni a jelentkezőket. És ha valaki jelzi, hogy hallássérült, akkor időt hagyni a kommunikációra.
A család és a közösség szerepe
Nagyon fontos az is, hogy a hallássérültek közvetlen környezete – a családtagok, barátok, munkatársak – is tudják, mennyit számít a megelőzés fontossága. Ők tudnak segíteni a vizsgálatokra való bejutásban, az információk értelmezésében, és abban, hogy a hallássérült személy ne érezze magát magára hagyva.
Ahogyan a barátom mondta: „Ha csak egy ember van melletted, aki nem hagy cserben, már könnyebb elindulni az orvoshoz.” És mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, ha ezt a segítséget nem egy embertől, hanem egy empatikus rendszertől kapná.
A hallássérültek világnapja szeptember utolsó vasárnapja. Ez nem csak az érintettekről szól, hanem rólunk is – halló emberekről, akik tehetünk valamit. Akik megtanulhatunk másképp „hallani”. Akik megérthetjük, hogy a csend nem egyenlő az egészség elhanyagolásával.
A csend néha épp azt mondja: figyelj jobban. Nézz oda. Kérdezd meg írásban. Ne siettesd.
Ezért írtam meg ezt a cikket. Mert hiszem, hogy ha a figyelem, az információ és a törődés elérhetővé válik, akkor sokkal kevesebb lesz a betegség, és több az egészségben megélt élet – mindannyiunk számára.
Nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha odafigyelünk. És ha megértjük, hogy a megelőzés nem hangos szó, hanem csendes, következetes odafigyelés – amit mindenki megérdemel.