Szájról olvasó tanfolyam - Dr. Borsos Terézia, 2003.
Mikor
van szükség a szájról olvasásra?
"Én akkor is a szememet használom, amikor mások a fülüket. Amit ők hallanak, azt én leolvasom a szájakról." Bonnie Poitras. Tucker
A szájról olvasásra akkor van szükség, amikor a hallás gátolt vagy sérült. A hallási sérülés lehet részleges vagy teljes. A teljes hallási sérültek a siketek. A részleges sérültek a nagyothallók, akiknek van ugyan hallásuk, de ez olyan alacsony fokú, hogy a normális hangos beszédet azzal felfogni nem tudják, a beszéd megértésére nem elégséges.
Hallássérülteknél
a leolvasás elengedhetetlen szükségesség, nagyothallóknál a
hallás kiegészítésére, a siketeknél a hallás pótlására
hivatott.
Minél nagyobb mértékben csökkent a hallás, az
illető annál nagyobb mértékben kénytelen igénybe venni, annál
fokozottabban kell, hogy kiművelje vizuális készségeit.
Hosszadalmas komoly munkát igénylő feladat ez, azonban, hogy
eredménye nem marad el, azt számos adat bizonyítja.
Gyakran
felmerülő kérdés, hogy gátolja-e a szájról olvasás gyakorlása
a maradványhallás fejlesztését?
A tapasztalatok
azt igazolják, hogy nem gátolja! A szájról olvasás tanítása,
gyakorlása nem a hang kiiktatásával, hanem annak igénybe
vételével történik. Nem szabad sem a szájról olvasást, sem a
jelnyelvet mindenek fölé helyezni! Ettől a véglettől óvakodjunk!
Nagyon fontos feladat a meglévő hallásmaradvány ápolása,
funkcióban tartása, sőt annak csiszolása, fejlesztése. Mindent
meg kell tenni a hallás megóvása céljából. Ahol azonban erre
nincs mód vagy remény, amikor a hallás fokozatos romlása meg nem
állítható, a még meglévő hallást fel lehet (fel is kell)
használni a szájról olvasás megtanításánál.
A szájról
olvasást el kell kezdeni a még halló emberrel, és nem szabad
megvárni, amíg a hallása teljesen hasznavehetetlenné válik.
Ugyanis számolnunk kell a hallásnak olyan fokú romlásával is,
hogy az nem a beszédmegértést, de a leolvasás tanulását sem
lesz képes szolgálni.