"Régóta nagyon jól tudok szájról olvasni, de ez nem mindig megoldás. Csak szemtől szemben működik, ha elég világos van, és olyan ember esetében, akinek száját sem bajusz, sem előreugró fogsor nem takarja el, és akinek idegen akcentusa nem torzítja el a szájnak azokat a mozgásait, amelyeket a szájról olvasó már megtanult felismerni. És nem megy olyan valaki esetében sem, aki az orra alatt motyog, vagy állandóan kimozdul a látókörödből."
"Nagyjából megbecsülve azt mondanám, hogy a beszédhangoknak csupán körülbelül egy harmada olvasható le simán. A "b", a "p" és az "m" hang például ejtéskor ugyanúgy néz ki, ezért a "baba", a "papa" és a "mama" szó nem különböztethető meg egymástól. Csak a szövegösszefüggésből derül ki, melyikről van szó. Ha tudom, hogy miről beszélnek, ennek alapján mindent megértek, amit mondanak nekem."/ Bonnie Potras Tucker
A szájról olvasót zavarja az is, ha a beszélő túlzott szájmozdulatokat végez, beszéde mesterkélt, vagy éppen kiabál. Zavaró hatás továbbá a gesztikuláció. A siketnéma és a szájról olvasó nagyothalló között (aki nem ismeri a jelbeszédet) az egyik különbség éppen abban van, hogy a siketet (aki a globális embert figyeli) nem zavarják a kísérő mozgások, de a nagyothallót - aki a leolvasás követelményeinek megfelelően csak az arc mozdulatait figyeli - igen.

A beszédben a hangok nem izoláltan, önállóan jelennek meg, hanem szövegösszefüggésben. Így a szájról olvasó, amennyiben megfelelő beszédintelligenciával rendelkezik kombinációval kiegészíti a felismerhetetlenségből és összetéveszthetőségből adódó hiányosságokat.
A kombináció tehát intellektuális működés, amelynek során a hallássérült a gondolati egység hiányos pontját vagy pontjait logikai úton egészíti ki. Nem könnyű feladat, a hallássérültnek a mondat elhangzása után gyakran néhány másodpercre van szüksége, hogy a felfogott szótöredékekből értelmes mondatot rakjon össze. Ezért a lemaradásért a hallók gyakran ügyefogyottnak tekintik a hallássérültet.
A szájról olvasás elsajátításához nagy türelem szükséges. Nem elég csak megismerni a beszédhangok optikai képeit, nagyon sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy a folyamat automatizmussá váljon. A kombinatív készség gazdag szókincset feltételez.
A szájról olvasás eredményességét növeli a nyelvápolás, szókincsgyarapítás, és nem utolsó sorban a gyakorláshoz szükséges nyugodt és megfelelően megvilágított környezet.
Murányi - mint legfontosabbakat- a felfogó alkat típusát, a beleélő képességet, az alkotó képzelőerőt, a gyors elmeműködést, a koncentráló képességet, és a megfelelő terjedelmű szókincset emeli ki a szájról olvasás eredményességét befolyásoló tényező közt.
Nem hiányozhat azonban az akarat, a szükségesség érzete sem.